1.
Egy hatalmas fatörzsekből épült erődítmény vasalt tölgyfa kapuja előtt állsz. Az erőd körül szőlőskerteket látsz, néhányan dolgoznak a közelben, de rád sem hederítenek.
A városból érkeztél, ahol nyomorban és éhínségben felnőttél, megtanultál túlélni, loptál, csaltál, hazudtál. Múlt éjjel épphogy sikerült megszöknöd a börtönből, és sürgősen búvóhelyet kell találnod. Mindenféle szóbeszédet hallottál erről a helyről, de senki nem tudja pontosan, kik ezek az emberek. Láttad a katonáikat a falusi fogadóban, jól tápláltak, egészségesek és részegek voltak, veled ellentétben. Ez a hely az utolsó esélyed, mielőtt az erdőben próbálnál meg elrejtőzni. Az erdő tele van veszélyes vadállatokkal és szörnyekkel, a biztos halált jelentené egy magadfajta városi gyerek számára.
Kopogtatsz a kapun. Az őr lenéz a kapu feletti őrhelyről, és fáradtan azt mondja: „Jaj, ne! Már megint egy fickó az átkozott porlepte köpönyegében! Miért visel mindenki porlepte köpönyeget, mintha kötelező lenne?” És így tovább, morog és dühöng, miközben lemászik az őrhelyről, és kinyitja a kapun lévő kis ablakot. „Ki vagy te, porlepte köpönyeget viselő alak, és mit akarsz?” – kérdezi.
Mit válaszolsz?
- Mit törődsz a köpönyegemmel? Hívd ide a parancsnokot, de siess, te fattyú!”
- Üldöznek a városi őrök, fáradt vagyok és éhes, engedj be kérlek!
- Keresek egy nemes urat, akit életemmel és fegyveremmel szolgálhatok. Bátor vitéz akarok lenni, mint te!
2.
„Várj, hívom a hadnagyot” – mondja az őr mogorván, becsukja a nyílást, majd eltűnik. Sokáig vársz, már kezded feladni a reményt, hogy valaha is bejuthatsz, amikor végre nyílik a kapu, és az őr behív.
Egy hatalmas belső udvarra lépsz, az erőd falai mögött szintén farönkökből épült, kisebb-nagyobb épületeket látsz, istállót, kovácsműhelyt, lakóházakat, olyan az egész, mint egy kis város. A földsánccal megerősített dupla cölöpfalon több helyen is őrök állnak, az erődítmény lakói a mindennapi tevékenységüket végzik. A kovásműhely előtt a mester egy lovat patkol, amit egy lovász igyekszik féken tartani. Egy szakács lép ki az egyik ajtón, és hatalmas csontokat hajít néhány nagyon veszélyes kinézetű kutyának. Egy padon páncélba öltözött lovag pihen, egy kupából kortyolgat, és két katonának ad utasításokat, akik a kardvívást gyakorolják. Távolabb egy díszes ruházatba öltözött uraság beszél egy tiszttel, aki rövidesen odajön hozzád, és megszólít:
„Azt a keserves mindenit az ilyen jöttment csavargónak! Mit képzelsz, hogy csak úgy bekopogsz? Örülj, hogy nem téged kapnak ebédre a kutyák!” – ezzel a csontokon marakodó szörnyetegekre mutat. „Na ide figyelj, te nyámnyila tökfilkó, tudsz verekedni?”
Mit válaszolsz?
- Tudok uram, megvédem magamat puszta kézzel, ha kell. A kardforgatáshoz még nem értek, de ha befogadnátok, hamar megtanulnám.
- Nem vagyok én tökfilkó, ne sértegess, hallod-e! Elvágtam már a torkát pár hozzád hasonlónak, úgyhogy vigyázz, ha sötétben járkálsz!
- Egyszerű városi szegény legény vagyok, nem értek én a harchoz.
3.
A hadnagy hosszan, cifrán káromkodik, majd hirtelen neked ront, és megpróbál ököllel megütni. Könnyedén kitérsz az ütés elől, és a saját lendületét kihasználva a földre küldöd ellenfeledet, aki nagyot puffanva elterül a porban. Érzed, hogy csak kóstolgat, ezért nem folytatod a bevált mozdulatsort, ami sokszor megmentett kocsmai verekedések során, mert a földre került ellenfeleid utána nem a saját lábukon szokták elhagyni a helyszínt.
Mit teszel?
- A kezedet nyújtod, felsegíted a hadnagyot, közben elismerően mondod: „Jó támadás volt uram, ezúttal szerencsém volt”.
- Hangosan hahotázva körülnézel, hogy mindenki látta-e a műsort.
- Harcias pózban várod, hogy a hadnagy feltápászkodjon, és rászólsz: „Szedd össze magad, öreg, ez még csak a bemelegítés volt, hadd mutassam meg, mit tudok!”
4.
A hadnagy láthatóan újra harcra kész, de a díszes öltözetű uraság közelebb lépve rászól: „Elég lesz hadnagy uram, átveszem a jelentkezőt, mielőtt laposra veritek egymást.” Hozzád fordul: „Nos, fiatal barátom, mesélj magadról. Ki vagy te, honnan jöttél, és mit akarsz elérni?”
Mit válaszolsz?
- Könyörögsz, hogy fogadjanak be, mert ez az utolsó esélyed, különben a biztos halál vár rád.
- Elmondod, hogy városi szegényként törvénytelen dolgokkal kényszerültél fenntartani magadat, ezért akasztófa várna rád. Ha befogadnak, fegyveresként hűségesen szolgálnád az uradat.
- Bőséges beszámolóba kezdesz a gaztettekről, amiket elkövettél, és a furfangos szökésről, ahogy megmenekültél, majd közlöd, hogy pont rád van szüksége ennek a helynek, mert elég gyenge a társaság.
Folyt. köv.
Az eddigiek alapján nem sok esélyed van rá, hogy komolyan vegyenek.jó esélyed van rá, hogy rövidesen újra a kapun kívül találod magad.idővel a conventus megbecsült harcosává válhatsz.
Újra játszom
Nyitó oldal